Gyakorlati tanácsok gépek programozásához és tervezéséhez

2. alrész (keresd a hibát)

Ez a rész azzal foglalkozik ami minden szakember rémálma, nevezetesen „a minden jó de mégsem megy” . Hibák felderítése minimális információból, dolgozni és helyre állítani azt ami tegnap még jó volt! Vagy az „előbb még semmi baja nem volt”.
Aki napi rendszerességgel tölti az ideje nagy részét olyan gyártóüzemben ahol gyakoriak a műszaki meghibásodások azok nyilván tisztában vannak azzal, hogy ha egy gép megáll ill. a megszokott üzemszerű állapotából kibillenve nem a megszokott módon „viselkedik” vagy éppen semmit nem hajlandó csinálni, akkor annak valószínűleg valamilyen oka a terepi eszközökben keresendő. Terepei eszközök, a vezérlést elősegítő olyan berendezések melyek információval látják el a PLC-t és annak egyéb kiegészítő berendezéseit. Terepi eszközök például a mechanikus helyzet érzékelők, indukciós helyzet érzékelő, forgásjeladó, fotocellák stb. Amelyek különböző helyeken vannak felszerelve a gyártástechnikai eszközökön.
A gyakran előfordulnak olyan esetek amikor egy berendezés rendellenes működése, szemmel láthatóan egy ilyen eszköz hiánya vagy annak megrongálódásából fakad, ez többségében rendkívűl gyorsan ki is derül. Főleg ha ezt a berendezést csak páran felügyelik és a beüzemelésben személyesen vehettek részt, utalok itt egyebek között a terepismeretre és a rutinra.

Igen, a terepi eszközök bizony olykor-olykor letörnek, leszakadnak és megrongálódnak, lehet ez vétlen vagy szándékos rongálás is. Most gondolom sokan felszisszennek a vétlen kifejezésen hiszen mondhatnánk, hogy egy gépet úgy kell megtervezni mechanikusan és vezérléstechnikailag is hogy ilyen ne fordulhasson elő. Ebben egyet is értenék de sajnos a gyakorlat mást mutat!
-Az emberi hülyeséget nem lehet reteszelni, egy programot sokmindenre fel lehet készíteni, ill. kell is! De egy valamire nem lehet az pedig az emberi leleményesség és a vele párosuló hülyeség.

Nyilvánvaló, hogy a gyakoriságot a szakemberek nagy többsége próbálja kivédeni, hogy legközelebb ne fordulhasson elő ami már egyszer bekövetkezett, de vannak olyan helyzetek amikor ez bizony igen kemény nehézségekbe ütközik és nem a szakemberek hozzáértésén múlik (spórolás, most nincs rá pénz, csak mennyen stb...)
És ilyenkor a programozó kezd azon gondolkodni, hogy hová kellene még egy reteszt tenni.

A hibaelhárítás komoly kihívás főleg olyan terepen ami számunkra idegen, vagy esetleg még új és nincs kellő terepismeretünk, de erről majd később
 A hibakeresést rendkívül megkönnyítheti, ha tudjuk mit kell keresni, és vannak kellő információink arról mi is történt a hiba bekövetkezése előtt, ugyanis sok esetben maga a kezelő nagyban tehet a hiba kialakulásáért! Ha van megfelelő információnk akkor az segít lokalizálni a probléma forrását. Egy gyártósoron lehet rengeteg a fent már említett terepi eszközökből, akár több száz is, ha a hiba lokalizációját vizuálisan nem tudjuk meghatározni elsőre (ránézésre) akkor kell a jó kezelő aki tud és akar is segíteni a hiba elhárításban, vannak olyan kezelők akik jobban ismerik a terepet mint maga a karbantartó. A vizuálisan jól látható sérülést elszenvedett eszközök cseréje nem nagy kihívás egy hibaelhárítás során, viszont ha belső tokozatán belüli károkat szenvedett, annak felderítése sok esetben már a villamos kapcsolási rajzok elővételét követeli ki a szekrényből.

A rajz

Az elektromos kapcsolási rajzok térképként funkcionálnak, minden ami a szekrényben helyet kap a rajzokon szabványos jelöléssel fel van tüntetve, olyan elemek is szerepelnek a rajzon ami a terepen, ill. a gépsoron van felszerelve, ezekre külön utalások vannak. A rajzon szerepelnie kell a sorkapocs kiosztásnak innen lehet megállapítani melyik külső elem vagy berendezés mely csatlakozási ponton jelenik meg a bekötési sorrendben. Ha minden szerepel a rajzon, és a számozások is megfelelőek, akkor gyorsan lehet haladni főleg ha a már emlegetett terepismerettel is rendelkezünk.

Néhány példa a jelölésekre (a teljesség igénye nélkül):
KM: motorikus mágneskapcsoló
KA: vezérlő relé
K: segéd kontaktor
S: kapcsoló, vagy nyomógomb
H: jelzőlámpa vagy hangjelző kürt, csipogó stb.
G: készülék, pl. tápegység, szabályzó műszer, frekvenciaváltó, stb.
B: induktív, kapacitív érzékelő, végállás
BF: optikai érzékelő (fotocella)



Egy jó rajz sokat segít!
Gyorsan felderíthető egy relében elkopott (szétégett) érintkező egy mágneskapcsoló, vagy egy terepi véghelyzet kapcsoló rossz érintkezője, ezek a hibák viszonylag gyorsan lebuknak.

Általánosságban elmondható, hogy ha egy komplex berendezéssel baj van, az az esetek nagy százalékában egyfajta mechanikus sérülés (kopás, csapágytörés, zsírzás hiány, olajzás hiány, pokoli operátor) következtében kezd olyan rendellenes működésbe ami egy  látszólag elektromos hibára utaló magatartásban kezd megnyilvánulni.
A hibakeresést nagyban megnehezítheti egy rossz rajz vagy egy olyan rajz „idegen környezetben” ahol úgy történtek az utólagos módosítások, hogy ezek a rajzon nem lettek bejelölve, ill. a módosítások rossz helyen vagy egyáltalán nem a valóságnak megfelelően került bejegyzésre.
Egy ilyen helyzet beviszi a karbantartót az „erdő mélyére” amikor csak kábelek lekövetésével lehet megbizonyosodni arról, hogy ki, mit és hová kötött.

Az utólagos módosítás kézzel is elvégezhető, nem kell az egész rajzot újranyomtatni azonnal, de a változások jelölésének megléte fontos, segít a hibakeresésben és nem kell a teremtéstől újrakezdeni, hogy ráleljünk a valóságra.


PEM